Üdvözöljük oldalunkon,
Bejelentkezés

	Versek

Sorozat: Önálló köteteink

Megjelenés: 2010

Kötészet: karton, ragasztott

Méret: 13x20 cm

Oldalszám: 112

ISBN: 978-973-26-1009-1


Jancsik Pál
Vox humana

10.00 lej

Szállítható: azonnal
Az ár tartalmazza az 5%-os áfát.

Versek

Jancsik Pál legújabb verseskötetét ajánljuk a kedves közönség figyelmébe. A lét értelméről, az emberi természet és a költészet mibenlétéről gondolkodik a költő. A magunk és a Másik megismerésének kalandos útjára hív bennünket a Költő ebben az emberi hangú kötetében.

 


Emberi hang Jancsik Pál lírájában

A közelmúlt s napjaink történéseinek „olvasata" csak megerősít, hogy az emberben az ördögi teljesedik ki. Ezt a gondolatot a brassói születésű (1936) kolozsvári költő, Jancsik Pál új kötetének* verseiben is fellelni.
Keserűen sorolja a költő a szörnyeteg csodának nevezett ember bűneit, aki „a jóra rest, a gazságra serény", s építi be saját versébe (Nem volt elég) Vörösmarty és Radnóti, más-más történelmi tapasztalat sugallta, de egybehangzó következtetését, hogy „az emberfaj sárkányfog-vetemény", illetve „hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra". De amint Vörös­marty is megőrizte egy eljövendő ünnepben való hitét, úgy költőnk is hangot ad hitének, hogy „letisztul a bűn, megszáll a szenny", sőt, hirdeti a bűnös embernek az Istenhez való megtérését: „A kést, amellyel a világra jött, / elejti, és tehozzád tér, Uram." A negatív tapasztalatoknak viszont vége-hossza nincs, amelyek rendre cáfolják meg a megtérő bűnösről a költő által rajzolt képet („az új évezredben is csak öl"), a lírai én pedig mint kívülálló emeli fel szavát érte, a vox humanára apellálva: Szólj érte, könyörögj, emberi hang, / zengj, orgona, hegedű és harang. (Rekviem)
Jancsik Pál líráját értékelve pályatársa, Kántor Lajos még 1977-ben jegyezte meg, hogy az Áprily- és Dsida-örökség folytatása ismerhető fel benne. Új kötetét olvasva is érvényesnek tartom a kritikusnak ezt az észrevételét, sőt, Dsidát idéző verset is (Rekviem előhanggal) tartalmaz a Vox humana, sokszínűnek, gyermekesnek és férfiasnak nevezve a költő-elődöt, „ki kacagni könnyesen is tudott, / és könnyedén szárnyalta túl a sast", illetve „ki rabként mondhatta magát szabadnak, / s érezte e visszás lét humorát", Áprilyt pedig a Helikonban közölt esszében is méltatta Jancsik (2007. október 10.), éppen az Ajánlás című versét elemezte nagy beleéléssel, azt, amely akár úgymond hívó verse is lehet az ő remekének, a szintén hármas tagolású Decemberi virágok című költeménynek, mindenképp egy részletgazdagabb mai kolozsvári párja, amelyben ő is bensőséges érzelmeit, a legszemélyesebb gondolatait fogalmazza meg társa iránt: „Számomra te lettél a csillag. / Te mindig itt vagy, hogyha hívlak. / Ennek lassacskán negyven éve. / Hadd valljon neked újra, késve / szerelmet dérverte barátod, / míg átnyújtja a kék virágot."
Lírai meditáció tárgya Jan­csik számára a természeti kör­nyezet, az egyéni lét és a szerelem, a társ iránti hűség, valamint a földi örökkévaló­ság­ként beállított család. Persze a költő a természet és az élet kis dolgaiban is igyekszik a végtelent, a teljességet meglelni, egy halvány rózsa színében például „a lét édes ízét", ugyanis Paletta című verse indító- és végpontjaként le is szögezi saját költői törekvésének egyik irányát, miszerint „fekete-fehérbe / az élet nem fér be." Azt mondhatjuk, hogy a szépséget keresi költőként Jancsik Pál, képletesen szólva „a szépség karjaiba vágyik a settenkedő, dérfogú halálig" (A költő menedéke), illetve követeli a „teret és fényt a szépnek", sőt, leg­inkább ihletett pillanataiban ő maga is teremti a szépet.

*Jancsik Pál: Vox humana. Versek. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2010

BORCSA JÁNOS

Forrás: Háromszék

Az Ön kosarában jelenleg egyetlen termék sincs!
 
Hírlevél

Értesüljön elsők között újdonságainkról

A hírlevelünkre feliratkozók között egy ajándék könyvcsomagot sorsolunk ki



© Copyright Kriterion Könyvkiadó, 2012. Minden jog fenntartva. Powered by Void CMS. Designed by Matei László.