Kismonográfia Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című poémájáról
Mindenkinek van kedvenc verse, amelyet nemcsak szépnek tart, de szeret is. És ez elég ok arra, hogy másokat is igyekezzen meggyőzni arról, hogy amit ő szépnek tart és szeret, az gyönyörű és tökéletes. Az is érdekelt, hogy egy 1976-ban írt, úgynevezett kortárs vers, amelyet akkor nagynak éreztünk (úgy látszik, ez is generációs probléma!), ma hol találja meg a helyét? Ráillik-e még a kortárs jelző? És lesz-e helye a jövőben a magyar költészet kincsesházában?