Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Az elbeszélő, szerkesztő március 13-án hunyt el Kolozsváron.

Szilágyi István író, szerkesztő, a Helikon irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője 1938-ban született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányait Zilahon kezdte és a kolozsvári vasúti gépipari szakiskolában folytatta. Utána munkásként a nagyváradi, majd a szatmárnémeti fűtőházban dolgozott. Közben Kolozsvárt elvégezte a líceum esti tagozatát, majd érettségi után a Bolyai Tudományegyetemre, a Jogi Karra iratkozott. Elsőéves volt, amikor az egyetemet egyesítették a kolozsvári román egyetemmel, s ő már a BBTE-n szerzett jogi diplomát 1963-ban. Az ügyvédi vagy a közigazgatási pálya helyett azonban az irodalmat választotta. 1963-ban bekerült az Utunk szerkesztőségébe, ahol a riportrovat szerkesztője, 1968-tól a lap főszerkesztő-helyettese lett. A romániai diktatúra összeomlása után létrehozott Helikonnak ő lett a főszerkesztője, 2013-as nyugdíjba vonulásáig állt a lap élén.

Első novellái az Utunkban jelentek meg 1962-ben, pályakezdő kötete (a Sorskovács c. elbeszélés-gyűjtemény) az akkor még az Irodalmi Kiadó gondozásába tartozó Forrás-sorozatban látott napvilágot 1964-ben. A széles közönség előtti ismertséget az egy híján ötven éve kiadónknál megjelent Kő hull apadó kútba c. regénye hozta meg, melyet azóta több nyelvre (német, román, lengyel) is lefordítottak. A következő évtizedekben töretlen sikerrel folytatta munkáját, számos elbeszélés-kötete mellett további három nagyregénye (Agancsbozót, Kriterion, 1990; Hollóidő, Magvető, 2001; Messze túl a láthatáron, MMA Kiadó, 2020) is kivívta az olvasók szeretetét.

Szilágyi Istvánt írói pályáján számos elismerés érte: 1972-ben megkapta a KISZ irodalmi díját, 1975-ben és 1991-ben a Romániai Írók Szövetsége prózadíját; 1975-ben írótársai Kő hull apadó kútba című regényének ítélték a Pezsgő-díjat. 1990-ben József Attila-díjjal, 1992-ben a Soros Alapítvány Ady Endre-díjával, 1994-ben az MTI-PRESS tárcapályázatának második díjával, 1995-ben Déry Tibor-jutalommal, 1998-ban Getz-díjjal, 2001-ben Kossuth-díjjal, 2003-ban Márai Sándor-díjjal tüntették ki. 2008-ban, életének hetvenedik évében egyszerre több díjat is kapott: Székelyföld-díjjal, Arany János-díjjal és az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány életműdíjával ismerték el írói munkásságát. 2009-ben Alföld-díjat, 2012-ben Hazám-díjat vehetett át. 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át, valamint ugyanebben az évben a Nemzet Művészévé is választották. 2017-ben Prima díjjal tüntették ki.

Sajátos, gazdag és egyedi nyelvezete, írói világának, gondolatrendszerének rétegzettsége méltán emelték a magyar kortárs irodalom legnagyobbjai közé.

 

Szilágyi István számára csendes nyugodalmat, családjának, baráti közösségének vigasztalódást kívánunk!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük